Gomba házak nélkül, így készül az Egyetemünk újság

62 esztendő, többszáz lapszám, többezer oldal, több tízmillió karakter, ez az Egyetemünk, az egyetlenünk, a Pannon Egyetem hivatalos lapja.

A lapot szinte teljes egészében hallgatók készítik. Ők írják a cikkeket, Ők készítik a fotókat és a grafikák egy részét, Ők szervezik meg az interjúkat és határozzák meg a lapszámok arculatát. Az újságírók, fotósok, korrektorok és főszerkesztők viszonylag gyakran, 3-5 évente váltják egymást, hiszen hallgatók lévén általában ennyi idő alatt fejezik be az egyetemi tanulmányaikat. Természetesen vannak olyanok is, akik az általános, gyakoribb formulától eltérve több ideig maradnak, mert bevállalják még egy-két szak elvégzését, vagy akár magasabb szintű képzésbe vágnak bele. Most talán villámcsapásként nyilall beléd a felismerés, hogy hü… (buta) voltál, mert eddig nem jelentkeztél, de nyugalom, biztosíthatlak, sok fantasztikus dologból kimaradtál, azonban az élmény egy részét még bepótolhatod. Jogos a kérdés, ki lehet tag és mit adnak cserébe az elvégzett munkáért? A rövid válasz az, hogy bárki, és pénzt, valamint barátságot. Persze nem azért vagyunk itt, hogy rövid válaszokat adjunk, hanem azért, hogy megírjuk, minden olyan érdeklődő és lelkes hallgatót szívesen látunk, aki közelebbről ismeri a billentyűzetet vagy a fényképezőgép exponáló gombját, illetve szeretne szerves részévé válni az egyetem történetének. Az Egyetemünk újság az egyetemi élet papír- és digitális formátumú lenyomata, amely minden fontos egyetemi eseményt rögzít és megőriz az utókor számára. Az Egyetemi Könyvtár és Levéltárban őrzik ugyanis az újság eddig megjelent összes lapszámának mintapéldányait, amelyek a könyvtárban bárki számára kikérhetők és elolvashatók. Igen, jól érted, az összeset, ami az elmúlt 62 év során megjelent. Nem semmi, ugye?

Lássuk, hogy kik azok, akik összerakják ezt az egészet. Van egy lapigazgató, egy főszerkesztő, egy online szerkesztő, egy tördelő, egy korrektor, egy angol nyelvi lektor, sok újságíró és egy kicsivel kevesebb fotós. A lap életében a fent felsoroltakon kívül megkerülhetetlen szerepe van még az egyetem rektorának, dr. Gelencsér Andrásnak (felelős kiadó), illetve az egyetemi nyomda munkatársainak. Ha eddig esetleg unalommal vegyített nagyképűséggel olvastad a cikket, hiszen ezeket már mind jól tudtad, most megpróbállak meglepni valamivel. Az Egyetemünknek saját szerkesztőségi irodája is van, ráadásul nem is akárhol, az egyetem legrégibb épületének, az „A” épületnek az alagsorában. Érdekes és barátságos hely, de vigyázat, az avatatlan, egyszeri egyetemi polgárnak vajmi kevés esélye van arra, hogy meglelje, hiszen sötét rengetegben magányosan áll, a bizonytalanság erdején is túl található, amerre még a sokszor bukott, állami féléveit már elhasznált, de még mindig alapképzésben tanuló diák sem jár.

A lapszámok persze nem egyik pillanatról a másikra születnek, a megjelenést gondos tervezés és kemény munka előzi meg. Egy online és offline szerkesztőségi üléssel kezdődik minden, amely során a munkatársak ötletelnek, illetve a lapigazgatóval addigra már szövetséget kötő főszerkesztő iránymutatása szerint témákat és cikkeket osztanak fel egymás között. Innentől számítva 2-3 hét áll rendelkezésre a munka elvégzéséhez, a cikkek megírásához, a fotók elkészítéséhez és a korrektúrához. A tudósítások során többen is együtt dolgoznak, hiszen a cikkírók fotósokkal karöltve járják a helyszíneket és kutatnak jobbnál jobb sztorik után. Az elkészült anyagok gyűjtőhelye egy online felület, ahol először korrektúrára, azután korrektúrára, végül pedig korrektúrára kerül sor, hogy a hibák száma a lehető legkisebbre csökkenjen. Ezt követően a főszerkesztő megtervezi a lapszámot, a cikkekhez fotókat rendel, meghatározza, hogy mely oldalakra mely cikkek és fotók kerüljenek. Ügyel a témák sorrendjére, valamint arra is, hogy mindez esztétikus és informatív legyen. Mikorra ennek vége, a tördelő már távolba révedő tekintettel várja a nyersanyagot, hogy eszközeit és tudását vésőként, valamint kalapácsként használva magazin formátumúra faragja azt. Ezt követően lapigazgatói és főszerkesztői ellenőrzések sorozata következik, majd pedig az egyetemi nyomda megváltó munkája, mely során a karakterből betű, a pdf dokumentumból pedig papír lesz. Itt viszont még nincs vége, a nyomda munkatársai elhelyezik az elkészült lapszámokat a terjesztési pontokon, majd minden kezdődik elölről, hiszen közeleg a következő lapszám tervezett megjelenési ideje. A cikkek java az Egyetemünk újság weboldalán is megjelenik, amelynek rendszeres látogatását mindenki számára szeretettel ajánlom.

Ahogyan láthatjátok, a szerkesztőségi tagok élete nem csak játék és mese, persze annak ellenére, hogy nem hatalmas fák között és gomba házakban lakunk, néha azért az is akad. Rendszeresek a jó hangulatú megbeszélések, a karácsonyi és félévzáró kötetlen összejövetelek.

Legközelebb, amikor kezedbe veszed az Egyetemünk újságot, vagy az egyetemunk.uni-pannon.hu felé vetődsz virtuális barangolásaid során, jusson eszedbe, hogy milyen sokan és milyen lelkiismeretesen dolgoznak azért, hogy jól szórakozz, tájékozódj, nyerj és megküzdj az olykor reménytelennek tűnő Sudoku-val.

Fotók: Rádonyi Dalma, Egyetemünk